Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiegészitő

2012.12.13

Kékfestés

A kékfestés egy textiliákon alkalmazott, színmintázási technológia, amely nevét onnan kapta, hogy a minta eredeti formája jellegzetesen kék alapon fehér színben jelenik meg. A kékfestés magát a műveletet jelenti.

Magyarországon már a XV. században is működtek festő műhelyek, és a VII. századtól meghonosodott a kékfestés is. Lőcse - Késmárk - Eperjes - Igló, közösen alapított kelmefestő céhet, amely több, más környező települést is ellenőrzése alá vont. / Dunántúl - Duna - Tisza köze. /  A XX. század elején szinte majdnem teljesen eltűnt a kékfestés. A 60-as években fedezték fel újra, s az ország számos területén fellelhető, ez a magyar népművészet csodálatos és gazdag, mély hagyományokkal rendelkező motívum világa.

 

 

kekfestes.jpg

 

 

 

 

Csipkeverés

 

 

I. Csipkeverőpárna - talpfa: a párna alakja igen változatos lehet, lapos és henger alakú. A párna formájához igazodik a tartó lap is. Hazánkban a hengeres párna és az egyszerű talp terjedt el. Anyaga fűrészporral tömött angin.

II. Verőkék: / orsó, verőfa, batyikó, különc /  A munkához használt fonalat, meghatározott irányuk szerint, rátekerve a verőkére könnyítjük a csipkeverést, egyben függésével feszessé teszi a fonalat, ezáltal a munka egyenletessé válik. Két főtípust különböztetünk meg:  I:a hüvelyes, vagy szoknyás verőkét. II: hüvely nélküli verőkét. Anyaga: fa, csont, műanyag. 

III: Mintalap: előre megfeszített és megrajzolt mintát használnak. A mintát  rendszerint, pauszpapírra rajzolják és másolják, majd perspán lemezre ragasztják. A minta rajzon a tűzéspontot, a fonal irányát valamint az alkalmazott technikai lépéseket egyezményes jellel jelőlik.

IV: Horgolótű: a vertcsipke egyik készítési technikája az úgynevezett bekötés, melyet horgolótűvel tudnak könnyen elkészíteni. Lényege a már letűzött fonalkeresztezés, az összekapcsolódó minta rész szálának hurokba húzása és rögzítése.

V. Fonal:a vertcsipke klasszikus fonala a finom lenn volt. Szívesen és sokszor használtak fém, / arany - ezüst / , selyem- és gyaojú fonalat. Ma többnyire pamutszálból készül a vertcsipke. Színe a fehér de az utóbbi néhány száz évben, pamut szálból készültek, melyben elvétve ugyan de használtak, pirosra, kékre, zöldre, festett szálakat is. A gyapjúból készített vertcsipkék lehettek,  pirosak,, kékek, vagy feketék, de minden esetben egyszínűek.

 

 

 

" A csipke olyan áttört, lyukacsos anyag, melynek textúrája adja egyuttal a díszét is. "

 

 

a csipkekészítési fajtái: varrott, vert, fonott, csomózott, frivolítás, horgolt, kötött és gépi.

 

 

csipke.jpg

 

 

 

Hímzés

A hímzés a magyar népi díszítőművészet egyik legizgalmasabb, legváltozatosabb ága, amely kis területen belül is rendkivül sokrétű. Két nagy csoportba osztjuk őket: ezek egyike rendkivül közel áll a szőttesekhez és úgy készítik, hogy sima szőttesben szálszámolással varrják bele a mintát. Az ilyen keresztszemes és szálvarrott hímzés elemei éppen ezért geometrikusak, úgy, hogy a nem eléggé gyakorlott szem könnyen összetévesztheti a szőttesekkel. Ezzel szemben a szabad rajzú hímzéseket az alapanyag már nem köti, ezért nem csak a hagyományos elemek, de az alkotó képzeletnek is több a lehetősége. A hímzések szinte minden területen fellelhetőek, a paraszti élet minden napjaiban, legyen az használatitárgy vagy a viseletek bármely darabja.

 

 

himzes-i..jpg

 

 

himzesek.jpg

 

 

 

Főkötő

Csupán asszonyokat megillető, a férjes nőt jelképező, fejet borító öltözet darab. Rendeltetése szerint, különböző anyagokból készült egy - három darabból alakították, szabott részek homlokpánt és hátlap szakkifejezéssel jelölik. A  főkötők mérete, formája, anyaga, díszítése és viselési módja tájegységekként eltérő, ezért is olyan sokszínű. Az alsó főkötő szolgált arra, hogy a nők kontyát, tartsa - formázza, erre vették fel a kelső főkötőt, melyet már díszítettek alkalmakhoz illően.

 

 

fokotok-i..jpg

 

 

fokotok.jpg

 

 

 

Szűr

Férfi felsőruha, jellegzetes darabja a magyar népviseletnek. Kettős jelentésű szó. Egyrészt anyag, szűrposztó, másrészt pedig e szűranyagból készült s ugyan csak szűrnek nevezett kabátféle, felsőruha. 1395-ben említik először ' szűrke posztó" jelentéssel. A XVII. században már készítik de mai formáját csak a XIX. század végén nyeri el. A szűr egyszerübb formáját a minden napokban viselték, díszesebb - hímzett változatát a " cifraszűrt " pedig ünnepek alkalmával öltötték magukra. A szűr bevarrt ujjú ruha, itt tartották a használati eszközöket / pipa, bicska, dohány / . A szűr díszítése, mintáinak színe és változatossága tájegységekként eltérő, de szinte az ország egész területén viselték.

 

 

h1.jpg

 

 

h2.jpg

 

 

himzesek.jpg

 

 

szur.gif

 

 

szurok.jpg