Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szótár

2012.12.12

 

Aplikáció:

Alkalmazás - elhelyezés.

Attila:

A XIX. század első felében, vitézöltéssel

készült hosszú dolmány.

Batisz:

Sűrű szövésű finom len - vagy pamutfonalból

szőtt, könnyű szövet.

Berliner kendő:

Vastag berliner gyapjú fonalból, géppel kötött

vagy kézzel horgolt, nagyméretű kendő rojtozott szélekkel.

Színei sokfélék lehetek, de általában a fekete, fehér, drapp

változatait viselték. Országszerte elterjedt viselet volt.

Bikla:

Lenvászonból készült, derékban ráncolt

 fehér szoknya.

Boglár:

A régi magyar viselet egyfajta, többnyire

  ékköves ötvösművű díszgombja.

Brokát:

Arany vagy ezüsttel átszőtt nehéz selyemanyag.

Brosírozott:

Díszítési technika.

Comisale:

/ komizal / A XIX. század végén a XX. század elején

   a fűző alatt viselt ujjatlan, csipkés mellény.

Csizma:

A XVI. - XVII. században terjedt el a keményszárú és

 talpú lábbeli viselete. Férfiak, nők egyaránt viselték.

   A csizma szárát két darab, oldalt összevarrt: kordován,

  vagy szattyán bőrből készítették, térden alul érő szára,

     elöl felmagasodott. Télen bélelték, színei a piros, sárga,

 gyász esetén pedig a fekete.

Dolmány:

" Török " A mente alatt viselt, keleti szabású, feszes magyar

   derékban szabott, csípőig érő, zsínór és sujtással díszítve.

  A XVIII. századtól egész Európában elterjedt.

Fakonty:

Faforgácsból készített, hatszegletű, lapos csésze alakú kontytartó.

Fichu:

" Fisü - Francia " Csipkéből vagy lenge anyagból készült, csipkével

    díszített vállkendő. A XVIII. -sz. végén a XIX. sz. elején volt divatos.

Fibula: 

A vaskor óta ismert, tű - ruhakapocs.

Fersing:

Fehér vászon, vagy gyolcsszoknya.

Fontagne:

" Fontazs - Francia " 1680. és 1720. között divatos, magasított,

szalagokkal, fülsípokkal díszített női fejdísz.

Islóg: 

Sávos dísz, arany, ezüst, rizkábban színes fémkorong, amelyet a női

  öltözeti darabokon a hímzés közé vagy felé, ritkábban egymás mellé
varrtak.

Kacagány:

" Tatár - becsavaró " A honfoglalás kori magyarok, állatbőrből készített

    ruhadarabja, amit vállra vetve viseltek. Később a felső nemesség s a

katonaság felső viselete volt.

Kaláris:

Koralból vagy ennek utánzatából készült nyakfűzér.

Ködmön:

Bőrből készült, prém betétes és szegélyes rövid télikabátka.

Kösöntyű:

Régi magyar ékszer név. A nyakbavaló, fülbevaló, karperec,

   megjelőlésére egyaránt használták. A XVII. századtól inkább a

  melldíszt, mellboglárt nevezték így.

Krinolin:

" Francia " 1845. - 1866. között volt divatban. Lószőrrel átszőtt,

     szövetből készült, harang formájú alsószoknya amit késöbb,

 könnyű fa, acélaronccsal váltottak fel.

Kondra:

" condra " egyrészt gyapjúposztót jelől, másrészt elnevezése

az ebből a a posztóból készült kabátféle felsőruha.

Lanszírozott:

Hajtott, vetett.

Láncbársony:

Két láncfonal - rendszeréből és egy vetülékfonal - rendszeréből

készült textilía.

Lajbi:

Mellény.

Lebernyeg:

Bő szabású, ujjatlan, könnyű köpeny.

Litya:

A női felsőruhák, összefogó elnevezése.

Legyező:

Koreából - Japánba majd Kínába származott kiegészítő volt.

/ öltözeti dísztárgy / Európában a XVII. sz. körül terjedt el.

Mándli:

Kék posztóból készült, rövid derekú, ujjas férfi ruha. Két

oldalt kigombólt gallérhajtókával.

Másli:

Masni.

Mente:

A régi magyar férfi viseletben a dolmány fölött hordott kabát.

Sokféle nagyságban, alakban készítették és hímzéssel,

paszománnyal, sujtással, díszgombokkal díszítették.

Muszuly:

Az alsószoknyán viselt félszoknya. Színei a kék, fekete, kortól

függően színes szegéllyel hordják.

Násfa:

Nyakban csüngő aranyékszer. / XVI. - XVII. század /

Neglizsé:

Reggeli vislet.

Nemez:

Ősi eredetű textil, amelyet hagyományosan

birkagyapjúból, víz segítségével, gyúrással készítenek.

Nyírtbársony:

Kidolgozott, finom kelme.

Pallium:

A tunika vagy felsőruha felett viselt ujjatlan köpeny-palást

szerű ruha darab. Színes, mintás anyagokból készült egyszerű

nyakkivágással de kedvelt volt a széles gallér kihajtású

változata is.

Papucs:

" Török jövevényszó de Perzsa eredetű " Könnyű, bebújós

otthoni lábbeli. A Török uralom alatt terjedt el.

Paszomány:

Arany, - ezüst, - vagy selyemszálakból készített, lapos szalag,

zsínór vagy más alakok, amelyeket díszítésűl öltözetekre varrnak.

Patyolat:

A gatiszhoz hasonló, lenge fehér, egykor háziipar szerűen

elóállított gyolcskelme.

Párta:

/ korona / Félhold alakú díszített női fejdísz.

Pendely:

A női alsótestet fedő házi vászonból készült ruhadarab.

Perzsián:

A perzsa, vagyis a fekete karokul juh báránynak a bőréből készült kucsma.

Pruszlik:

Testhez simuló, kivágott, elől fűzős női mellényke.

Rezgőtű:

XVI. - XVII: századi magyar női ékszer, kontyba tűzőtt fejdísz.

Virágszál alakja volt, sodronyos szállal, zománcos és ékköves díszítessel.

/ mozgásközben rezgett /

Rékli:

Könnyű anyagból készült kabátka szerű női fehérnemű.

Rokolya:

Bő, ráncokba szedett alsószoknya.

Suba:

" szláv " Juhbőrből készült, bokáig érő, palástszerű ruha.

Subika:

Hímzés - papírcsipke.

Subrika:

Hímzéstechnika, öltözködésben, lakásdíszítésben egyaránt kedvelt.

Surc:

" szláv - keskeny " Gazdagon hímzett kötény.

Szironyozás:

A magyar népművészetben és a falusi szűcsmesterségben a

bőrből készült holmik, színes szíjakkal való díszítése.

Szűrkankó:

A paraszti életben viselt, lefelé bővülő posztó felsőruha.

Tarsolylemez:

A magyar honfoglalás kori művészet, fontos eleme: a bőr-

tarsoly díszes, kiképzett, ötvösművű borítása.

Tilángli:

Dúshímzésű kendő.

Tunika:

Nyaknál kerek kivágású, bőre szabott, hosszú ujjú ingszerű

ruhadarab. Alján, ujjvégen, és a nyakrészen különféle hímzéssel,

díszes sávokkal ékítették.

Tűsző:

Derékon viselt, vastag bőröv.

Ümögbáttya:

I. Posztó, lajbi - mellény.

II. Beleletlen, testhez simuló szűk ujjú. többnyire plüss

vagy selyemből készült kabátka.

Úrihímzés:

Finom kidolgozású, selyem, arany, és ezüsthímzés, amelyet

hivatásos tervező mintái után, műhelyekben vagy udvarházakban

készítettek.1650. - 1750. között volt divatban. Mintái " S " alakú

tagokból álló indák, gránátalma, vázákbóé kinővő virágok, melyeket

török díszítőmotívumokkal / tulipán, szegfű, jácint, fűrészesélű levelekkel,

keveredik sajátos ékítménnyé.

Vállfűző:

Erősen merevített, és díszített ujjatlan felső.

Viganó:

Rövid, harang alakú alsószoknya.

Vitézkötés:

Magyar eredetű, zsínór díszítés.