Szótár
Aplikáció:
Alkalmazás - elhelyezés.
Attila:
A XIX. század első felében, vitézöltéssel
készült hosszú dolmány.
Batisz:
Sűrű szövésű finom len - vagy pamutfonalból
szőtt, könnyű szövet.
Berliner kendő:
Vastag berliner gyapjú fonalból, géppel kötött
vagy kézzel horgolt, nagyméretű kendő rojtozott szélekkel.
Színei sokfélék lehetek, de általában a fekete, fehér, drapp
változatait viselték. Országszerte elterjedt viselet volt.
Bikla:
Lenvászonból készült, derékban ráncolt
fehér szoknya.
Boglár:
A régi magyar viselet egyfajta, többnyire
ékköves ötvösművű díszgombja.
Brokát:
Arany vagy ezüsttel átszőtt nehéz selyemanyag.
Brosírozott:
Díszítési technika.
Comisale:
/ komizal / A XIX. század végén a XX. század elején
a fűző alatt viselt ujjatlan, csipkés mellény.
Csizma:
A XVI. - XVII. században terjedt el a keményszárú és
talpú lábbeli viselete. Férfiak, nők egyaránt viselték.
A csizma szárát két darab, oldalt összevarrt: kordován,
vagy szattyán bőrből készítették, térden alul érő szára,
elöl felmagasodott. Télen bélelték, színei a piros, sárga,
gyász esetén pedig a fekete.
Dolmány:
" Török " A mente alatt viselt, keleti szabású, feszes magyar
derékban szabott, csípőig érő, zsínór és sujtással díszítve.
A XVIII. századtól egész Európában elterjedt.
Fakonty:
Faforgácsból készített, hatszegletű, lapos csésze alakú kontytartó.
Fichu:
" Fisü - Francia " Csipkéből vagy lenge anyagból készült, csipkével
díszített vállkendő. A XVIII. -sz. végén a XIX. sz. elején volt divatos.
Fibula:
A vaskor óta ismert, tű - ruhakapocs.
Fersing:
Fehér vászon, vagy gyolcsszoknya.
Fontagne:
" Fontazs - Francia " 1680. és 1720. között divatos, magasított,
szalagokkal, fülsípokkal díszített női fejdísz.
Islóg:
Sávos dísz, arany, ezüst, rizkábban színes fémkorong, amelyet a női
öltözeti darabokon a hímzés közé vagy felé, ritkábban egymás mellé
varrtak.
Kacagány:
" Tatár - becsavaró " A honfoglalás kori magyarok, állatbőrből készített
ruhadarabja, amit vállra vetve viseltek. Később a felső nemesség s a
katonaság felső viselete volt.
Kaláris:
Koralból vagy ennek utánzatából készült nyakfűzér.
Ködmön:
Bőrből készült, prém betétes és szegélyes rövid télikabátka.
Kösöntyű:
Régi magyar ékszer név. A nyakbavaló, fülbevaló, karperec,
megjelőlésére egyaránt használták. A XVII. századtól inkább a
melldíszt, mellboglárt nevezték így.
Krinolin:
" Francia " 1845. - 1866. között volt divatban. Lószőrrel átszőtt,
szövetből készült, harang formájú alsószoknya amit késöbb,
könnyű fa, acélaronccsal váltottak fel.
Kondra:
" condra " egyrészt gyapjúposztót jelől, másrészt elnevezése
az ebből a a posztóból készült kabátféle felsőruha.
Lanszírozott:
Hajtott, vetett.
Láncbársony:
Két láncfonal - rendszeréből és egy vetülékfonal - rendszeréből
készült textilía.
Lajbi:
Mellény.
Lebernyeg:
Bő szabású, ujjatlan, könnyű köpeny.
Litya:
A női felsőruhák, összefogó elnevezése.
Legyező:
Koreából - Japánba majd Kínába származott kiegészítő volt.
/ öltözeti dísztárgy / Európában a XVII. sz. körül terjedt el.
Mándli:
Kék posztóból készült, rövid derekú, ujjas férfi ruha. Két
oldalt kigombólt gallérhajtókával.
Másli:
Masni.
Mente:
A régi magyar férfi viseletben a dolmány fölött hordott kabát.
Sokféle nagyságban, alakban készítették és hímzéssel,
paszománnyal, sujtással, díszgombokkal díszítették.
Muszuly:
Az alsószoknyán viselt félszoknya. Színei a kék, fekete, kortól
függően színes szegéllyel hordják.
Násfa:
Nyakban csüngő aranyékszer. / XVI. - XVII. század /
Neglizsé:
Reggeli vislet.
Nemez:
Ősi eredetű textil, amelyet hagyományosan
birkagyapjúból, víz segítségével, gyúrással készítenek.
Nyírtbársony:
Kidolgozott, finom kelme.
Pallium:
A tunika vagy felsőruha felett viselt ujjatlan köpeny-palást
szerű ruha darab. Színes, mintás anyagokból készült egyszerű
nyakkivágással de kedvelt volt a széles gallér kihajtású
változata is.
Papucs:
" Török jövevényszó de Perzsa eredetű " Könnyű, bebújós
otthoni lábbeli. A Török uralom alatt terjedt el.
Paszomány:
Arany, - ezüst, - vagy selyemszálakból készített, lapos szalag,
zsínór vagy más alakok, amelyeket díszítésűl öltözetekre varrnak.
Patyolat:
A gatiszhoz hasonló, lenge fehér, egykor háziipar szerűen
elóállított gyolcskelme.
Párta:
/ korona / Félhold alakú díszített női fejdísz.
Pendely:
A női alsótestet fedő házi vászonból készült ruhadarab.
Perzsián:
A perzsa, vagyis a fekete karokul juh báránynak a bőréből készült kucsma.
Pruszlik:
Testhez simuló, kivágott, elől fűzős női mellényke.
Rezgőtű:
XVI. - XVII: századi magyar női ékszer, kontyba tűzőtt fejdísz.
Virágszál alakja volt, sodronyos szállal, zománcos és ékköves díszítessel.
/ mozgásközben rezgett /
Rékli:
Könnyű anyagból készült kabátka szerű női fehérnemű.
Rokolya:
Bő, ráncokba szedett alsószoknya.
Suba:
" szláv " Juhbőrből készült, bokáig érő, palástszerű ruha.
Subika:
Hímzés - papírcsipke.
Subrika:
Hímzéstechnika, öltözködésben, lakásdíszítésben egyaránt kedvelt.
Surc:
" szláv - keskeny " Gazdagon hímzett kötény.
Szironyozás:
A magyar népművészetben és a falusi szűcsmesterségben a
bőrből készült holmik, színes szíjakkal való díszítése.
Szűrkankó:
A paraszti életben viselt, lefelé bővülő posztó felsőruha.
Tarsolylemez:
A magyar honfoglalás kori művészet, fontos eleme: a bőr-
tarsoly díszes, kiképzett, ötvösművű borítása.
Tilángli:
Dúshímzésű kendő.
Tunika:
Nyaknál kerek kivágású, bőre szabott, hosszú ujjú ingszerű
ruhadarab. Alján, ujjvégen, és a nyakrészen különféle hímzéssel,
díszes sávokkal ékítették.
Tűsző:
Derékon viselt, vastag bőröv.
Ümögbáttya:
I. Posztó, lajbi - mellény.
II. Beleletlen, testhez simuló szűk ujjú. többnyire plüss
vagy selyemből készült kabátka.
Úrihímzés:
Finom kidolgozású, selyem, arany, és ezüsthímzés, amelyet
hivatásos tervező mintái után, műhelyekben vagy udvarházakban
készítettek.1650. - 1750. között volt divatban. Mintái " S " alakú
tagokból álló indák, gránátalma, vázákbóé kinővő virágok, melyeket
török díszítőmotívumokkal / tulipán, szegfű, jácint, fűrészesélű levelekkel,
keveredik sajátos ékítménnyé.
Vállfűző:
Erősen merevített, és díszített ujjatlan felső.
Viganó:
Rövid, harang alakú alsószoknya.
Vitézkötés:
Magyar eredetű, zsínór díszítés.
